A mai napig élesen előttem van a már sok éves kép, amint edzés után a Jiu Jitsu mesteremel törökülésben ülünk egymással szemben és arról beszélgetünk, hogy a fizikai fejlődésem mellett hogyan kellene nem lemaradni a mentális fejlődésemnek. Már senki nem volt a teremben, a többiek rég lefürödtek és hazamentek, mi még beszélgettünk.
Feltettem a kérdést, hogy hogyan tudnék a legjobban fejlődni. A Mester rám mosolygott: „Pistikém, keresd a bajt!” A küzdősportok nyelvén ezt annyit tesz, hogy az edzések végén, a küzdelemnél menjek oda nálam nagyobb, erősebb, magasabb övfokozatú emberekhez és küzdjek meg velük. Egy önkéntes belépő egy fájdalmas reality check-re.
Mennyire igaza volt. Eleinte (és most is sokszor) nagy verésekbe futottam bele, de a magabiztosságom, a stressztűrésem és a megküzdési képességeim kilőttek a sztratoszférába. Amit pedig a többiek éreztek: fejlődött a Jitsum.
Ez az életre is teljes mértékben alliterál. Fejlődni szeretnél? Íratkozz be egy hétvégi, esti tanfolyamra, menj el hajnalban futni, nézz szembe a konfliktusaiddal, változtass a táplálkozásodon. Fájni fog, de meg fogod szokni és egyszer csak észreveszed, hogy fejlődtél, több vagy, jobb vagy. A képen a Duracell nyuszi Attila terheléséből kellett (volna) kijutnom.
Egy coaching folyamatban együtt keressük meg a „bajt”, átrágjuk, hogy menj neki. Amikor a sikert megünnepled, már nem is emlékszel, hogy mennyire fájt az elején.
Te milyen bajt keresel magadnak a közeljövőben?